"Fontos, hogy itt és most jelen legyünk. Nincs múlt és nincs jövő. Az idő nagyon félrevezető dolog. Mindig csak a most létezik. A múlt nyújthat tapasztalatot, de nem élhetjük újra; reménykedhetünk a jövőben, de nem tudjuk, hogy eljön-e." (George Harrison)

Látjuk, mi zajlik most a Földön? A hírekből csak a sok negatívum zúdul ránk, a pénz, a hatalom és az erőszak uralkodott el a világban. Tényleg ezektől leszünk boldogok? Nem hinném, de akkor nézzük meg, hogy mitől is!

Mindenki arra vágyik, hogy elfogadják és szeressék. Még az az ember is, aki fegyvert emel a másikra. Talán az magyarázatként szolgál, hogy az illetőnek eltorzult az értékrendje, félelemben él, és elvakultan hisz egy eszmében, amitől várja az üdvözülést. Így kifordult magából a világ. De ettől még az a valaki nem kevesebb, csak nincs még azon a szinten, hogy belássa, a szeretet az egyetlen előrevivő út a boldogság felé.

Vajon mi hol tartunk ezen az úton? Hányszor sikerül az önszeretet állapotát megtapasztalnunk? Hiszen ezt tanuljuk, hogy először önmagunkat szeressük, és csak azután tudjuk a másikat is szeretni. Valljuk be őszintén, ezt már annyiszor hallottuk, mi szeretnénk mást is tudni. De megtanulhatunk-e írni-olvasni a betűk ismerete nélkül? Vagyis: megtanulhatjuk-e a többi embert szeretni anélkül, hogy azt a lényt, aki 24 órában velünk van nem fogadjuk el? Lehet, hogy nem tetszik minden cselekedete, tulajdonsága, de mégiscsak a legközelebbi társunk. Barátkozzunk meg ezzel a gondolattal és utána önmagunkkal.

Mikor tudunk szeretni? MOST! Ebben a pillanatban! A szeretet nem egy szimpla érzelem. Ez egy állapot. A harmónia, a megbékélés, a nyugalom állapota. Egységélmény, amikor minden stimmel és semmi nem hiányzik. Ezt az egyensúlyi állapotot csakis a jelenben tudjuk megélni. Nem tegnap, nem holnap, hanem MA!

Ha valakit szeretek, nincs időhöz kötve. Szeretem őt mióta ismerem, utána is, mikor már nincs velem, sőt lehet hogy már előtte is szerettem, amikor még csak a sorsomat terveztem meg vele, már akkor tudtam és éreztem, hogy ő az, aki mellett leélném az életem. És itt nemcsak a párkapcsolatra gondolok, hanem a családtagokra is. Hiszen velük is egy életre szövetkeztem, összeköt a vérünk. Valami dolgom van velük, ha tetszik, ha nem, amit meg kell hogy oldjak, vagy helyre kell hozzak.

Gondoltál már így a rokonaidra? Hogy sorstársak vagytok? De sorstársak az ismerősök is, a közeledben élők, az osztálytársak, kollégák, sőt a magyarok is és összességében az egész emberi faj. Hogyan bánsz azokkal, akikkel egy korszakban születtél le a Földre? Hisz rajtunk áll a világ sorsa! Mutassunk példát embertársainknak, hogy szebben, jobban is lehet tenni a dolgunkat, nemcsak úgy, ahogy a hírekben van!

Te tudsz példa lenni? Lelkesíteni a körülötted élőket? Vagy csak bólogatsz erre, majd mégis beállsz a sorba milliók mögé, akik sosem érik utol magukat, mert vagy a múlton rágódnak, vagy a jövőtől félnek, így elmegy mellettük az élet?

Ki szeretnél lenni, kivé akarsz válni? Vajon azzá, aki csak sodródik az árral céltalanul, vagy pedig azzá, aki megragadja a sorsa kormányát és hajóját a virágzó élet felé irányítja?

Hiszen eljöhet ez az Élet, megvalósulhat a Boldogság. Csak tenned kell érte! Hogy mikor? MOST! Hogyan? SZERETVE!

Ennyi, más többet nem kell tenni...

Husvéti Noémi