Az összefogás ereje (2016)

Egy korábbi írásom a 2016-os Futball Európa Bajnokságról

Úgy gondolom, hogy most nagyon aktuális erről a témáról beszélnünk, ugyanis nagy öröm ért bennünket: 2016-ban Magyarország is képviseltette magát a Futball Európa Bajnokságon.

44 év után újból esélyt kapott a magyar focicsapat, hogy megmutassa mit tud. És be kell vallani, nem kis teljesítményt nyújtottak a fiúk a meccsek során! Csoport elsőként veretlenül továbbjutni a nyolcad döntőbe igazán biztató és önbizalom erősítő. Ugyanis szüksége volt a nemzetnek sikerélményre, hiszen évtizedek óta csak leminősítik az országunkat és a magyar embereket.

Két hétig örömmámorban égtek a honfitársak, ugyanis maguknak érezték a magyar futballcsapat teljesítményét, és újból hinni kezdtek abban, hogy mi is vihetjük még valamire, mi is méltóak vagyunk az elismerésre, jó eredmények megszerzésére. A csapat minden erejével és tudásával küzdött értünk, mi pedig egyként, együttesen biztattuk őket Franciaországban és itthon is. Megteltek a különböző vendéglátóhelyek lelkes szurkolókkal, hogy közösen drukkoljanak focistáinknak.

Elmondhatjuk, hogy a közös meccsnézésekkel közelebb kerültünk mi magyarok egymáshoz, még a különböző itthoni csapatok drukkerei is kezet nyújtottak egymásnak, megszűntek a távolságok az emberek között, mindenkit elragadott az együtt örülés érzése.

Ha nem is jutottunk tovább, mégis méltósággal viseltük a vereséget, és emelt fővel távozhattunk az EB-ről. Végre megmutatták a mieink, hogy igenis közös összefogással az egység erejével képesek vagyunk nagy tettekre!

Jómagam nem voltam eddig nagy focirajongó, de most mégis nyomon követtem a magyar mérkőzéseket, és én is részt vettem a közös szurkolásban. Újból megéreztem, hogy milyen együtt lenni és összefogni idegenekkel egy közös célért, a győzelemért. Rendkívül felemelő érzés volt több száz honfitársammal közösen énekelni himnuszunkat, és nagyon sokszor könny szökött a szemembe, mikor pozitívan nyilatkozni hallottam a tudósítókat az aktuális eredményekről, a csapatról és a szurkolótábor, illetve az ország összefogásáról.

Ahogy sok helyen is olvasható volt: "Végre elkezdődött valami, ez egy út eleje!" Elindultunk együtt a jobb jövőt remélve, hogy igaz hű magyarként bebizonyítsuk magunknak és a világnak, hogy méltóak vagyunk az elismerésre. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyi tudós, felfedező, filmrendező, sportoló él szerte a Földön, akik sajnos elhagyni kényszerültek országunkat, mert itthon nem tudtak érvényesülni, és nem kaptak annyi támogatást, hogy tehetségüket kibontakoztassák.

De most végre elértük, hogy magyarként, egyenes gerinccel kihúzzuk magunkat és felvállaljuk, mi is érdemesek vagyunk az elfogadásra és embertársaink szeretetére.

Hiszen ezért születtünk le a Földre, hogy a mag népeként, Közép Európa szívében megmutassuk, lehet szebben, jobban élni és szeretni!

És kérlek Benneteket, hogy belül, szívünkben halkan továbbra is skandáljuk azt, hogy HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Szeretettel:

Husvéti Noémi