A hét félelmi típus

Az előző írásomban szó volt a félelemről, mint életünket átitató érzésről. Megvizsgáltuk négy oldalról, testi, lelki, szellemi szintről, és egy rész még megválaszolatlan maradt: a magatartás szintje. Ezek alapján hét félelmi típusba sorolhatóak az emberek. Vegyük sorjába a "félősök" fajtáit:

1. A menekülő kiteszi magát a félelemnek, de nem gázol át rajta. Elindul a hegyi túrára, de visszafordul. A "mentális előre átélés" segít neki, mielőtt kitenné magát a veszélyes helyzetnek.

2. A kitérő eleve nem száll szembe a félelmetes helyzettel. Akinek tériszonya van, nem mászik fel a hegyre. A kitérőknek meg kell tanulniuk apró lépésekkel megközelíteni a félelmüket.

3. A titokban szenvedő elrejti a félelmét. Nem ismeri el, hogy tériszonya van, hanem ezt mondja: "Miért nem inkább a tóhoz megyünk?" Nem meri bevallani a félelmét, ezért gyakran attól tart, hogy megőrül. A titokban szenvedőnek meg kell tanulnia úgy kifejezni a félelmeit, hogy ezekkel együtt is szeressék és elfogadják.

4. A fejvesztett szintén kiteszi magát a félelemnek, de eközben annyira a félelemre koncentrál, hogy ezért nem tud ésszerűen reagálni a helyzetre. Megtartja az előadást, amelytől retteg, de közben elakad a hangja, halálra izgulja magát, begörcsöl. A fejvesztettnek meg kell tanulnia uralkodni a figyelmén - el a problémától, dolgozzon a megoldáson!

5. A manipuláló félelmével egész környezetét foglalkoztatja: "Vigyél kötelet, nyugtatót, vidd magaddal a mobilodat is, ha a hegyre mászunk..." Fejletlen, félénk kisgyerek lelke lakik benne. Meg kell tanulnia felnőttként reagálni és felelősséggel viselni a félelmét anélkül, hogy másokat manipulálna.

6. A fantaszta kiteszi magát a félelemnek, de aztán elragadja a fantáziája. Ha egyedül van egy sötét erdőben, fantáziálni kezd, hogy vajon vannak-e ott szellemek, kísértetek, vadállatok, és vajon mindezek veszélyt jelentenek-e rá. A fantasztának meg kell tanulnia kifejleszteni és használni a pozitív fantáziáját.

7. A sötétlátó gondolatait mindig a legrosszabbra összpontosítja, amit az adott helyzet hozhat: "Lezuhanhatnak a hegyről a sziklák", "Az a nő biztosan kinevet, ha kikezdek vele", "Ha bemegyek úszni a tóba, biztos görcsöt kapok" - és hasonlók. A sötétlátónak meg kell tanulnia, hogy a valószínűre korlátozza rettegését. A megfelelő keverék a számára a "kétharmad bátorság, egyharmad elővigyázatosság". Mielőtt belevág egy veszélyesnek látszó helyzetbe, előre át kell élnie a helyzetet, és megtanulni, hogyan jöhet ki a helyzetből sikeresen és anélkül, hogy a félelem felőrölte volna.

A hit szerepe is nagyon fontos a félelmek kérdésében. Tudatalattinkat pozitívan befolyásolhatjuk, ha a próba kedvéért egyszerre mindkettőt elhisszük: a félelemtől terheltet és a félelemmenteset is, és mindkettőnél megtapasztaljuk, milyen érzés, továbbá milyen következményekkel járna. Aztán pedig tudatosan választunk.

Sokszor nem vagyunk tisztában azzal, milyen hittételeket is vallunk. Ekkor próbáljuk meg kívülről nézni önmagunkat! Vizsgáljuk meg, milyen hittételeket vallana egy idegen, aki azoktól a félelmektől szenved, mint mi. Fogalmazzuk meg és alakítsuk át!

És folytatva a múltkori technikákat:

3. gyakorlat - Párbeszéd a félelemmel képben és szóban

Kommunikálnunk kell azzal, amitől szorongunk. Ehhez látnunk kell a félelem tárgyát, meg kell neveznünk, vagyis semmiképpen sem szabad letagadnunk.

- Ábrázolhatjuk a félelmet képben. Kirajzolhatjuk, megfesthetjük, meggyurmázhatjuk a szorongásunk tárgyát. Beszélgethetünk a képpel, megkérdezhetjük, mit akar közölni. Nagy festők műveit is nézegethetjük (pl. Munch: Sikoly, Frida Kahlo művei vagy Picasso háború alatt festett képei). Hallgassunk a belső intuíciónkra!

- Elképzelhetjük személyként is. A következő kérdéseket intézzük felé:

1. Mit akar tőlem a félelem?

2. Mit akar megnyitni bennem?

3. Hogyan változtatja meg az életemet, ha elfogadom az üzenetét, és a legjobbat hozom ki belőle?

Végezetül álljon itt pár idézet a félelemről:

"Bármilyen félelmet le tudsz győzni, ha erre felkészíted a tudatodat. Emlékezz, a félelem nem létezik máshol, csakis a tudatodban!" (Dale Carnegie)

"Ha egy félelmet szeretnétek eloszlatni, e félelem székhelyét a saját szívetekben keressétek, és ne annak a kezében, akitől oly nagyon rettegtek." (Kahlil Gibran)

"Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem." (Mark Twain)

"A halál semmi a halálfélelemhez képest." (Spurgeon)

"Semmitől sem kell annyira félni, mint magától a félelemtől." (Henry David Thoreau)

"Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (2 Timótheus 1:7)

(Felhasznált irodalom: Kurt Tepperwein: A félelemtől az életörömig)