Határokkal határtalanul

Éljük hétköznapjainkat sajátságosan, de sokszor óvatlanul. Nem húzzuk meg a határvonalat énünk és a világ között. Azt hisszük, ez evidens, hol végződöm, hiszen látszik, tapintható. De gondoljunk csak a tömött buszokra reggel a munkahelyre igyekezvén. Itt is tekintettel vannak mások a személyes határainkra? Nem egészen, sőt, még át is lépik, szó szerint! Ezzel megtanulunk együtt élni, hiszen nem lenne értelme minden nap incidensbe keveredni amiatt, hogy valaki hozzánk ért, pedig mi nem adtunk rá neki engedélyt. Belesimulunk, elviseljük, megszokjuk. Talán meglehet szokni.

De mi a helyzet az énhatárainkkal? Hogyan tudjuk azokat védelmezni? Működnek énvédő mechanizmusaink?

Első lépés, hogy egyáltalán legyünk tisztában azzal, hol vannak a határaink: mi az ami még belefér, és mi az amit már nem engedünk meg másoknak. Gyakorlatként fogjunk egy fehér lapot, rajzoljunk rá egy nagy kört, középre egy emberkét, ami minket jelképez. A körön belül írjuk bele, mi az ami komfortos nekünk, amit el/befogadunk. Kívülre pedig azokat a fogalmakat, cselekedeteket jelenítsük meg, amik már nem férnek bele a tolerancia zónánkba. Lesznek olyan esetek is, melyeket nem tudunk egyértelműen eldönteni, azokat a határvonal mellé írjuk fel. Így képbe kerülhetünk saját tűréshatárunkkal. Szánjunk elegendő időt a feladathoz az elmélyülésre.

Ha sikerült felrajzolni az egyes tényezőket, gondoljuk végig, hogy milyen esetekben képviseltük tisztán önmagunk határait, kiálltunk-e érveikkel mellette. Amikor igen a válasz, azt egy sikerélménynek könyvelhetjük el, ami növeli az önbecsülésünket és önbizalmunkat. Ne hanyagoljuk el megdicsérni magunkat egy-egy jól sikerült önérdek képviseletért!

Viszont ha nemleges kimenetelt tapasztaltunk, akkor derítsünk fényt az okokra! Milyen félelem áll a háttérben, ami miatt meghúztuk magunkat a határvonalaink meghúzása helyett? Mi akadályozta meg, hogy visszaszóljak és kiálljak magamért? Konfliktuskerülés? Félénkség? A visszautasítástól való félelem? Kishitűség?

Kinek akartunk megfelelni az adott szituációban? A másiknak vagy magamnak?

Tisztában vagyok a saját értékrendemmel? Egyáltalán tudom-e, milyen elvek mentén élem az életem?

Ezek mélyben gyökerező kérdések, melyre önmagunkban keressük a választ. Ahhoz, hogy meghalljuk a belső hangunkat, az önmagunkkal fennálló kapcsolatot is szükséges ápolni, mert különben nem lesz aktív, élő és hallható a viszony.

Hajlandó vagy közelebb lépni magadhoz? Ledönteni azt a falat, amit a szíved köré építettél, hogy megóvd magad a csalódásoktól? Mert ez a fal elhatárol érzéseidtől, és ezáltal nehezebb lesz bizalomalapú emberi kapcsolatokat kiépítened.

A fal nem egyenlő a határvonalammal. A fal elzár, a határvonal jelez. Mint amikor az ajtó felett lógó kisharang felcsendül, ha benyit valaki. Ilyen jelzőhang a lelkiismereted, amely megszólal, ha határátlépés történik. Kérlek, hallgass erre a hangra, ne nyomd el! Segít, bíztat, támogat.

Olykor azonban vágyakozik a lélek a határtalanságra. Ezt a flow (áramlás) állapotában tudod megélni, amikor kikapcsol az időérzéked, eltűnnek a határok és a korlátozó tényezők, csak te vagy a pillanatban és a cselekvés, amit éppen művelsz. Bármilyen aktivitásban megtapasztalhatod a flow érzését, csak szeresd, amit csinálsz. Így van lehetőséged megélni határtalan mivoltodat, ami kiemel a hétköznapok szürkeségéből. Kívánom, hogy találj ilyen tevékenységet, ami feltöltődést és kikapcsolódást biztosít számodra.

És még valami: a gondolataid is szárnyalhatnak határtalanul. A fantáziádnak csak te szabsz határokat. Képzeletben bárhová elrepülhetsz, beleképzelheted magad helyzetekbe, mellyel teremthetsz is! Látod, mennyi lehetőséged van átlépni korlátaidat!

Legyél te is tudatos formálója önmagadnak és sorsodnak!

Sikeres önmegvalósítást!

Husvéti Noémi