Jólét versus Jóllét

A JÓLÉT alapvetően egy közgazdaságtudományi fogalom, melyet több vonatkozásban is használnak. Elsősorban az ember szellemi és anyagi szükségleteinek a kielégítését értjük alatta, másodsorban pedig az egyén vágyainak realitását, azaz azt, hogy az előbbiek teljesülése elérhető közelségbe kerüljön az ember számára.

Itt megemlíteném Abraham Maslow, amerikai pszichológus híres motivációs piramisát, melynek 5 lépcsőfoka a következő:

1. Alapvető fiziológiás szükségletek (éhség, szomjúság, alvás, pihenés, szexualitás iránti igényeink kielégítése)

2. Biztonság iránti szükséglet (egészség, fizikai védettség, munka, anyagi javak, személyes tulajdonok, erkölcsi értékek, normák)

3. Szeretet, valahova tartozás szükséglete (család, párkapcsolat, barátok, közösség)

4. Elismerés igénye (tisztelet, megbecsülés, önbizalom, teljesítmény, siker)

5. Önmegvalósítás (kreativitás, spontenaitás, problémamegoldás, előítélet mentesség, önelfogadás)

(Van, aki 7 lépcsőfokot említ, de az 5 lépcsős modell az elterjedtebb.)

Nézzük a legalul található szintet, a fiziológiás szükségleteket. Ide sorolhatjuk azokat a legalapvetőbb fizikai és biológiai szükségleteket, melyek elengedhetetlen fontosságúak a személyes jólét és egészség tekintetében. De ez még nem okoz boldogságot, csak egy alapvető jó közérzetet.

Az emberi jólét alapvető szükségleteinek kielégítettségét méri az úgynevezett Human Development Index (HDI), mely három dimenziót ölel fel: 1. Egészség, 2. Tudás, 3. Anyagi életszínvonal. Ennek tükrében az egyes országok három kategóriába sorolhatóak: magas, közepes és alacsony jóléti szintű társadalmak.

(Forrás: www.mkweb.uni-pannon.hu)

Ami Magyarországot illeti, vajon melyik kategóriába sorolnánk a jóléti társadalmak tekintetében? Talán a közepes szintre, úgy gondolom, de ez egyéni értelmezés.

Saját példámat tekintve 30-as éveit élő független nőként nem tartom könnyűnek a boldogulást. Úgy gondolom, hogy a velem egykorú fiatal felnőtteknek elég nehéz ténylegesen anyagilag függetlenedni és önállósulni, ami a saját otthon, privát lakás megteremtését illeti. Rá vagyunk szorulva a hitelek felvételére (lásd diákhitel, lakáshitel, személyi hitel stb.) A kamatokkal pedig 20 évig kínlódhatjuk a hitelek többszörös visszafizetését.

Ezek sajnos szomorú tények. Generációkkal visszamenőleg úgy vélik szüleim, nagyszüleim, hogy könnyebb volt boldogulni, saját lakásra szert tenni. Igaz, szükség volt a nélkülözésre, spórolásra, de az állam jobban támogatta a fiatal családosokat.

Sokan, jómagam is takarékoskodunk, félreteszünk, ki-ki milyen célból. Én például a szakmai továbbképzésemre gyűjtök, hogy önmagam tudjam finanszírozni a tudásbeli fejlődésemet, ami elengedhetetlen, ha sikeresek szeretnénk lenni a saját területünkön. Ugyanis nemcsak hogy elvárás, hanem szinte követelmény a társadalom felől a rengeteg új ismeret elsajátítása, hiszen haladni kell a korral, gyorsan fejlődik a technika, a módszerek, és egyre nagyobb a konkurencia a szakmán belül.

A mai korban a spórolás viszont más értelmet nyert, nem egészen ugyanúgy működik, mint pár évtizeddel ezelőtt. Az igaz, hogy az inflációval nem egyenes arányosságban növekszik a bér, az élelmiszer árakkal ellentétben, de mégsem nélkülözünk annyit. Ennek oka, hogy igyekszünk kiélvezni a fiatal független, gyermek nélküli éveket, és mindent megadni magunknak. Ezt saját környezetemben tapasztalom, hogy azért nem szűkölködik senki, akinek van legalább egy munkahelye, de tisztelet a kivételnek.

Eddig a legalapvetőbb jóléti feltételekről beszéltünk (Maslow piramisának első két szintjéről, az alapvető fiziológiás szükségletekről és a biztonság iránti vágyról).

Haladjunk kicsit tovább a jólét fogalmában, melyhez szintén a Maslow-piramist venném alapul. A harmadik lépcsőfok a szeretet, valahova tartozás szintje. Család, párkapcsolat, barátok, közösségek. Érerzzük, hogy mennyire fontos helyet foglal(na) el életünkben a közösségi életmód? Sokan felismerik, sokan nem. Mi melyik táborhoz tartozunk?

A továbbiakban pedig már áttérnék a JÓLLÉT fogalmára, melyet angolul well-being-nek neveznek. Elég összetett ez a fogalom, hiszen "az érzelmi, környezeti, pénzügyi, intellektuális, szakmai, szociális, lelki, testi és fizikai dimenziók, mind-mind jelentős szerepet játszanak személyes komfortérzetünk és jóllétünk kialakításában" vallja Anna Ingham-Grant, egy híres légitársaság egykori kereskedelmi igazgatója. (Forrás: www.utazonet.hu)

A jóllét szónál észrevettük, hogy két l-el írják, és nem véletlenül, ugyanis többet jelent a személyes jólétnél, amit eddig taglaltunk.

Itt már a legfelsőbb két szintről beszélhetünk: az elismerés igénye és az önmegvalósítás lépcsőfokairól.

Nézzük egyenként:

• Tisztelet: önmagunk és mások felé. Figyelembe vesszük önmagunk és mások korát, nemét, személyét, igényeit?

• Megbecsülés: megkapjuk ezt otthon, a munkahelyen, visszajelzik-e nekünk, hogy elégedettek velünk, jól csináljuk, amit csinálunk?

• Önbizalom: rendelkezünk kellő önbizalommal? Túl kevés, vagy épp túl sok van belőle? Megtaláljuk benne az egészséges mértéket? Vajon mennyire tesszük függővé mások megerősítésétől?

• Teljesítmény: meg vagyunk elégedve önmagunk teljesítményével? Kellően beletesszük magunkat az elvégezendő feladatokba, vagy épp csak ímmel-ámmal végezzük? Tiszta a lelkiismeretünk e tekintetben?

• Siker: van-e benne részünk mind magánéletben, mind a hivatásunkban? Hogyan függ ez össze az önbizalmunkkal?

Majd végül, de nem utolsósorban következik az ÖNMEGVALÓSÍTÁS. Ez áll a csúcson, elvileg minden ember erre törekszik. Vajon elérjük-e? És ha igen, akkor meg tudjuk-e tartani a lelki békét és egyensúlyt, amit állítólag ez az állapot okoz? Most ez egy állapot, vagy egy pillanat, vagy mi egyáltalán? Szerintem egy folyamat, mely akár életünk végéig is eltarthat, és megéri ezen munkálkodni, érte küzdeni. Csúcsa az önelfogadás és az önszeretet. Ezt nevezem én jóllétnek. Másképp hívhatjuk szintén szaknyelven OKÉ állapotnak (humanisztikus pszichológiai fogalom). Egyszerűnek tűnik ez az "okéság", de mi túlbonyolítjuk.

Te megtaláltad, elfogadtad és megszeretted már Önmagad kedves Olvasó?

Szeretettel:

Husvéti Noémi