Kamaszkor vagy komiszkor? - 1. rész

2018.02.01

Egy nagyon meghatározó és kritikus időszakba szeretnék betekintést nyújtani, mely mindenkit érint: fiatalt, felnőttet, szülőt, tanárt egyaránt. Van akinél viharosan zajlik le, van akinél szélcsendesen, de mindenképp eljön az életünkbe ez a periódus. Egy neves pszichológus, Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődésmodelljét venném alapul.

Ő különböztetett meg normatív és akcidentális (esetleges) kríziseket. Az előbbibe tartozik az adoleszcencia, maga a pubertás, amely az emberi fejlődés során mindenkivel lezajlik. Amiatt normatív, mert az élet normális rendje szerint történik meg.

Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a krízis szót gyakran válság helyzetekre használjuk, de a görög szó jelentése az, hogy DÖNTÉS. Döntés, hogy merre megyünk tovább a problémahelyzetből kifelé, vagy pedig egyre beljebb csúszunk a gödörbe. Érdemes úgy tekintenünk az adott krízishelyzetre, hogy számunkra egy fejlődési lehetőséget tartogat, mert annak ellenére, hogy eleinte negatívan éljük meg, de ha kihívásként, megoldandó feladatként állunk hozzá, akkor kiderül, hogy mennyi tartalék energia van bennünk, és bővül a probléma-megoldási repertoárunk.

Visszatérve Eriksonra: 8 szakaszra osztotta az emberi fejlődésmenetet életkorok szerint, melyek törvényszerűen bekövetkeznek az egyén életében. Ilyen időszak pl. a csecsemőkor, kisgyermekkor, óvodáskor, iskoláskor, és így tovább. Minden egyes lépcsőfoknak megvan a maga feladata, melyek megoldása több kimenetelű lehet: vagy sikerül beteljesíteni az elérendő célt vagy pedig a negatív aspektus valósul meg.

Az 5. szakasz maga a serdülőkor, mely általánosságban véve a 15-18 éves életkorra tehető, de egyes nézetek szerint már a 20-as évek közepére, a továbbtanulás időszakára is kitolódik.

A fiatal szervezetben különböző változások mennek végbe: biológiailag nagy mértékben átalakulnak a testarányok, megindul a nemi hormonok termelődése, kialakul a másodlagos nemi jelleg. Továbbá úgy tartják, hogy a serdülőkorban rendelkezünk a legtöbb neuronnal (idegsejttel), így nagyon fogékonyak és tanulékonyak vagyunk. Pszichésen az érzelmek és a hangulat ingadozása jellemző, és az önértékelés, az önbizalom mértéke válik kérdésessé. Intellektuálisan a fantáziaműködés és a kreativitás dolgozik erőteljesen a fiatalban.

A pubertáskor legfőbb feladatai:

felnőtt identitás (önazonosság) kialakítása
nemi identitás (szexuális azonosságtudat) elérése
szülőkről való fizikai és érzelmi leválás
párválasztás
pályaválasztás

Legfőbb kérdések, melyek a tinédzsert foglalkoztatják: "Ki vagyok én? Milyen legyek? Hová tartok? Mi a célom?" Erikson meghatározása szerint az identitás "a személyes azonosság és folyamatosság szubjektív érzésének megléte, amely a közös világkép azonosságával és folyamatosságával függ szorosan össze". Vagyis az egyén másokhoz viszonyítja magát és próbálja a különböző értékeket egységbe szervezni. Normális fejlődésmenet esetén sikerül meghatároznia önmagát, megtalálni a szerepét, elhelyezkednie a világban. A negatív kimenetele szerint pedig az egyén összezavarodik, hogy ki ő és hol a helye a világban. Ezt identitásdiffúziónak (az önazonosság keveredésének) nevezi az elméletalkotó.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 4 féle én-állapotot különböztet meg a szakirodalom:

reális én - saját magunkról alkotott tényleges kép
szubjektív én - saját magunk egyedi megélése
ideális én - amilyenek lenni szeretnénk
elvárt én - amilyennek a társadalom szeretne tudni bennünket

A serdülőknél ezek az "ének" nagyon eltérőek lehetnek. Tanács a szülőknek: abban nyújthatunk segítséget, ha támogatjuk gyermekünket, hogy minél reálisabb és pozitívabb képet tudjon kialakítani magáról. Ezt tehetjük megerősítésekkel, de figyeljünk arra, hogy a dicséret mögött mindig valós ok álljon, ne pedig egy mondvacsinált ürügy.

Az a szerencsés, ha ezek az én-állapotok közelítenek egymáshoz, mert ha túl nagy a távolság pl. a reális én és az ideális én között, akkor nagy szorongást élhet meg az egyén.

A fentebbi írás bevezetőként szolgált a serdülőkorról, de folyt. köv.!

Husvéti Noémi