Kamaszkor vagy komiszkor? – 3. rész

Előző alkalommal szó esett a serdülőkori problematikus pszichés megnyilvánulásokról, vészjelekről, továbbá átvettük a kamaszkorban lezajló kríziseket is. Ígértem, hogy a mostani részben a serdülőknek való segítés főbb szempontjairól írok, illetve hogy mit tudunk tenni a kamasz gyermekünkért, hogyan támogassuk őt. Ezt a 4. részben teszem meg. Mielőtt erre rátérnénk, fontosnak tartom, hogy áttekintsük, milyen hibákat követünk el a szóbeli kifejezések közben. Nagyon gyakori, hogy az alábbi stílusokat alkalmazzuk.

A 10 leggyakoribb hiba a kommunikációban:

· A másik okolása és vádolása

"Már megint összejártad a frissen felmosott konyhát. Miért kell mindig ezt csinálnod? És amúgy is, miért vagy ilyen? Miért nem vagy képes semmit normálisan csinálni? Az a baj, hogy soha nem figyelsz oda, amikor hozzád beszélek!"

Ezek után ne is csodálkozzunk azon, hogy nem figyel ránk serdülőkorú gyermekünk, ha folyton a rendre utasítást kapja tőlünk. Senki nem szereti, ha örökké fegyelmezik őt, ráadásul ez a helyzet továbbra is bele kényszeríti őt a gyerek szerepbe, ahelyett, hogy a felnőtt énjét erősítenénk.

· Sértegetés

"Na, majd én megcsinálom a biciklidet. Tudom, milyen ügyetlen vagy az ilyen dolgokhoz."

"Micsoda disznóól! Hogy lehet ilyen rendetlen a szobád? Milyen trehány vagy!"

Ismerősek ezek a mondatok? Akarva akaratlanul is olykor ejtünk ilyen megjegyzéseket tinédzser gyermekünkre. De mégis, vajon hogy eshet ez neki?!

· Fenyegetés

"Ha nem köpöd ki a rágót most azonnal, én fogom kivenni a szádból!"

"Ha nem fejezed be a készülődést, mire háromig számolok, akkor itt hagylak!"

Vajon ettől megteszi, amit mi szeretnénk elérni? Nem hinném, hogy szíves-örömest így cselekedne.

· Parancs

"Most azonnal takarítsd ki a szobádat!"

"Segíts bevinni a csomagokat, egy-kettő!"

Akár egy parancsnok! Ez a szerep nagyon jól szokott menni nekünk. De megéri így dirigálni? Ezzel csak a kedvét szegjük, és a kapcsolatunkra is romboló hatással van az ilyen kommunikáció.

· Hegyibeszéd

"Szerinted szép dolog volt, amit csináltál? Hogy így kikaptad a kezemből a könyvet? Látom, fogalmad sincs róla, milyen fontos a jó modor. Meg kell értened, hogy csak akkor várhatjuk el másoktól, hogy udvariasak legyenek velünk, ha mi is azok vagyunk velük. Ugye nem örülnél neki, ha valaki kikapná a kezedből a könyvet? Na látod, akkor te se csináld! Amit akarsz azért, hogy az emberek te veled cselekedjenek, mindazt te is úgy cselekedd azokkal!"

Hűűha!! Ez aztán borzalmasan erőltetettnek hangzik, nemde? Ki akarná, hogy így kioktassák? Nem hinném, hogy örül a fiatal az ilyen kéretlen tanácsnak. Lehet, hogy tanító célzattal mondjuk, de akár ellenkezőleg is elsülhet az ilyen állítás, és dacból csak azért is másképp teszi a tini.

· Figyelmeztetés

"Vigyázz, mert megégeted magad!"

"Óvatosan, még elüt az autó!"

"Vedd fel a kabátod, mielőtt csúnyán megfáznál!"

Ilyenkor okkal érezheti magát a serdülő egy ügyetlen óvodásnak, akit örökké szólingatni kell mindenért, nehogy baj érje. Ezt gyorsan felejtsük el, és ne alkalmazzunk ilyen negatív megerősítéseket! Hiszen pont ezzel vonzhatjuk be azt, amit el szeretnénk kerülni.

· Mártírkodás

"Hagyjátok már abba az ordítozást! Azt akarjátok, hogy belebetegedjek, vagy hogy szívinfarktust kapjak?"

"Várd csak ki, amíg saját gyerekeid lesznek! Akkor majd megtudod, hogy milyen érzés ez."

"Látod ezeket az ősz hajszálakat? Ezek miattad kerültek a fejemre! Lassan a sírba viszel!"

Itt álljunk meg egy szóra! Miért a gyereket okoljuk a mi rossz kedvünkért? Teljesen áthárítjuk a felelősséget az ő viselkedésére, mintha nem mi magunk lennénk a saját kedvünk meghatározója. Miért rá akarjuk fogni, hogy rosszul vagyunk? Érdemes ezen elgondolkodni...

· Összehasonlítás

"Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád? Ő minden munkát időben elvégez."

"Miért nem öltözöl úgy, mint Erik? Ő mindig olyan rendesen néz ki."

Vajon nem vagyunk kellően megelégedve a gyermekünk viselkedésével? Miért nem tudjuk őt elfogadni olyannak, amilyen? És ennek még hangot is adunk. Akkor ne csodálkozunk azon, hogy önbizalomhiánnyal küszködik. Tessék inkább megerősíteni őt, és kifejezni, hogy milyen büszkék vagyunk rá. Ezzel tehetünk a legtöbbet neki, ha elismerjük őt.

· Szarkazmus

"Komolyan ebben akarsz ma menni? Pöttyös és kockás ruhában? Biztos sokan meg fognak ma dicsérni az öltözéked miatt."

"Ez lenne a házi dolgozatod? Remélem a tanárod tud kínaiul olvasni, mert én nem."

Ajajj, ez elég cinikusan hangzik. Ki szereti, ha élcelődnek rajta? Ilyenkor tegyük félre a humorosnak szánt megjegyzésinket, és fejezzük ki őszintén, de nem bántóan a véleményünket. "Nekem nagyon sok együtt a pöttyös és a kockás. De lehet most ez a divat."

"Ó, már meg is csináltad a házi dolgozatodat? Hadd nézzem! A tartalma nagyon tetszik, de szerintem a külalakra jobban kellene figyelned." Nem szebben hangzik így?

· Jóslás

"Szóval hazudtál a jegyeidről. Tudod milyen felnőtt lesz így belőled? Olyan, akiben senki nem bízik meg."

"Mást se csinálsz, csak nyavalyogsz, ahelyett, hogy megpróbálnál tenni valamit. Szinte látom magam előtt, hogy tíz év múlva is ugyanitt fogsz tartani."

Bele sem gondolunk, hogy milyen nagy sebeket tudunk okozni az ilyen kijelentésekkel! Elvesszük a kamasz reményét, és jövőképét negatívan festjük le. Ez a lehető legrosszabb, amit tehetünk ellene. Ehelyett éreztessük vele, hogy mi továbbra is bízunk benne, nem ingott meg a hitünk egy ballépése miatt.

Volt olyan állítás, ahol magunkra ismertünk? Sajnos előfordulhatott. De sebaj, lesz ez még jobb is! Ha már felismertük és beazonosítottuk a téves kijelentést, jobban tudunk rá figyelni a későbbiekben, hogy ne kövessük el újból azt a kommunikációs hibát. Ehhez figyelmesség, tudatosság, jelenben élés és egy csipetnyi együttérzés szükséges. Én bízok benne, hogy rendelkezünk ezekkel. Ha még nem kellően, akkor se essünk kétségbe, ugyanis ezek a készségek fejleszthetőek. Hogy hogyan? Ez majd a következő részben kiderül...

Husvéti Noémi