Kamaszkor vagy komiszkor? – 4. rész

Mit tudunk tenni a kamasz gyermekünkért, hogyan támogassuk őt?

Első lépésként a gyermekünk érzéseinek feldolgozásában segítsünk. A serdülőknek szükségük van rá, hogy érzéseiket elfogadják és tiszteljék. Alapvetően nehézségeik vannak az érzelemkifejezéssel, egy-egy kifejezés sokszor az ellenkezőjét jelenti náluk. Ahhoz, hogy segítsünk nekik "jól érezni magukat", rengeteg türelemre van szükségünk.

Az alábbiakban nézzük meg pontról-pontra, mire van szükségünk a serdülő gyermekünkkel való bizalmas kapcsolat kialakítására:

• Hallgassuk meg őt csendben és figyelmesen!

A gyereknek éreznie kell, hogy meghallgatják, és figyelnek rá. A szülőnek meg kell próbálnia megérteni, mit is mond valójában a gyereke, még akkor is, ha az az ő nézetétől különbözik is. Ezért először meg kell hallgatni a gyereket, anélkül, hogy rögtön vitába bocsátkoznánk vele. A szülő ne a saját véleményét akarja visszahallani a gyerektől! Hajlamosak vagyunk a sablonos "Na, mi volt ma a suliban?" kérdést feltenni, és ha nem jön rá válasz, csináljuk tovább a dolgunkat. Ahhoz, hogy gyermekünk megnyíljon, érdemes félbeszakítanunk az aktuális teendőnket, és leülni vele meghitten beszélgetni. Az viszont nem célravezető, ha faggatózunk, erőltetjük a válaszadást. Szépen, türelmesen várjuk ki, míg a tinink magától avat be a személyes dolgaiba. Higgyük el, megéri kivárni a megnyílást!

• Beszélgessünk!

Legyen nyitott a kommunikáció a szülő és a gyerek között, mindkét irányban, ne legyenek tiltott témák!

• Fogadjuk el érzéseit néhány együttérzést kifejező szó használatával (Ó, AHA, ÉRTEM)

Itt is fontos, hogy ne unottan, egyhangúan használjuk ezeket a visszajelző szavakat, hanem érezze rajtunk a kamasz, hogy tényleg érdekel, amit mond nekünk, és őszintén kíváncsiak vagyunk a mondandójára.

• Éljük bele magunkat gyerekünk helyzetébe!

Sokszor az együttérzés segít a megértésben. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül igazat adunk neki, csak azt, hogy megpróbáljuk elfogadni az ő helyzetét és az ő érzéseit. Ne felejtsük el, hogy mi is voltunk egykoron serdülők, nekünk is hasonló problémáink voltak!

• Adjunk nevet az érzéseinknek!

Példamutatással taníthatjuk meg gyermekünket érzelmei felismerésében és őszinte kifejezésében. Ha mi magunk nyíltan beszélünk a bennünk lezajló érzésekről, akkor várhatjuk el gyermekünktől, hogy hasonlóan cselekedjen velünk és környezetükkel.

• Legyünk következetesek!

Ez közhely, de még a serdülők is igénylik a következetességet. Bár sokszor viaskodnak a szabályok ellen, de igenis szükségek van a jól meghatározott keretekre. Csak tesztelni akarnak minket, meddig van a tűrő határunk, tudni szeretnék, hogyan reagálunk rá, ha ők ezt vagy azt teszik. Gyermekünk ismerje az elvárásainkat! Ha ezeket nem közöljük vele, akkor nem is várhatjuk el, hogy figyelembe vegye kéréseinket.

• Mindig gondoljunk arra, hogy gyerekünk kiváló ember!

Serdülőkorban néha nagyon nehéz a tini pozitív tulajdonságait megtalálni, de mindig hinni kell gyermekünkben, és ha elismerjük teljesítményeit, pozitív önértékelése fog kialakulni. És ez a legfontosabb, hogy gyermekünk lelkileg egészséges önképpel és önbizalommal rendelkezzen!

Néhány kérdés, amelyeket érdemes letisztázni magunkban a serülő gyermekünk kapcsán:

• Mi az, ami bánt valójában? Mi ijeszt meg?
• Hogyan viselkedünk mi magunk a gyerekkel?
• Tudunk-e vele őszintén beszélni a saját és az ő problémáiról?
• Ismerjük-e az érdeklődési körét, lelki alkatát, barátait, vágyait, terveit?
• Ismerjük-e félelmeit, gondjait és hogyan reagálunk azokra?
• Idézzük fel saját serdülőkorunkat is: hogyan éreztünk, mitől féltünk, milyen volt a kapcsolatunk a szüleinkkel?

Ha ezekre válaszoltunk, nyújthatunk igazán professzionális segítséget.

A serdülőknek való segítés főbb szempontjai:

A segítőtől mélyebb bevonódást vár, de fontos a keretek, határok megtartása. Célunk segíteni őt a konfliktusmegoldó stratégiák felnőtt módjának megtalálásában. Fontos az énerősítés. Jó megoldásmódjait dicsérni kell, de csak valós indokkal! Nagy segítséget jelent a serdülőnek is, ha ún. fókuszmondatot tud megfogalmazni saját problémájáról - ehhez óvatos külső segítség szükséges.
Pl. "Azért nem szeret engem senki, mert nem hagyok teret másoknak."

Utolsó alkalommal szó lesz a serdülők meglátásáról, hogy ők hogyan vélekednek a felnőttek viszonyulásáról.

Remélem tudtam szolgálni pár hasznos tippel a nevelés területén.




Husvéti Noémi





Ajánlott irodalom:

Adele Faber - Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje - Gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz - Reneszánsz Kiadó (2013)

H. Bethune: A szülő is ember - Park Kiadó, Budapest (1995)

Cs. F. Nemes Márta: Boldogságreceptek (2004)