Mit kívánnak a szülőktől a kamaszok?

Az előző, 4. részben szó volt arról, hogy mit tudunk tenni a kamasz gyermekünkért, hogyan támogassuk őt legjobban. 7 pontban összegyűjtöttem azokat a teendőket, amelyekre érdemes odafigyelnünk. Például beszélgessünk vele az érzéseinkről, hallgassuk meg, legyünk következetesek és mindig biztassuk őt. Szerepelt néhány segítő kérdés, amit érdemes végig gondolnunk a tinédzser gyermekünk nevelése kapcsán.

Most pedig egy olyan listát olvashatunk, amelyet 12-17 éves fiatalok csoportosan dolgoztak ki arra nézve, hogy miként várják el tőlünk, szülőktől a rájuk való odafigyelés legideálisabb módját. Az alábbi mondatok egyenesen a serdülő szájából hangzanak:

· "Ne kényeztess el, csak téged akarlak kipróbálni."

Az, hogy minden tárgyi dolgot meg adunk a gyermekünknek arra tanítja, hogy ha kiejt valami igényt a száján, azonnal, áldozatok nélkül megkaphatja. Ez a felnőtt való életben viszont nem így működik, mert igenis mindenért meg kell dolgozni. Amúgy is jobban becsüljük azt a dolgot, amiért tettünk, és nem csak az ölünkbe pottyant.

· "Ne félj attól, hogy szigorú legyél. Ne engedd, hogy rossz szokásaim elhatalmasodjanak."

A határok meghúzása, a korlátok felállítása a szülő fontos feladata gyermeke egészséges fejlődéséhez. Ugyanis egy kiskorú - sokszor még nagykorú - sem tudja felmérni, hogy hol vannak a határai, meddig mehet el. A mi dolgunk, hogy kontrolláljuk, kordában tartsuk a pillanatnyi állapotait és tetteit, hogy később megtanulja, mi helyes és mi nem. Ezt képileg úgy lehet megjeleníteni, hogy a két szülő, az apa és anya karja összefonódik, középen áll a gyermek, és a karok jelentik a korlátokat, ameddig elmehet a gyermek.

· "Ne törekedj arra, hogy a jelenlétedben kisebbnek érezzem magam."

Fontos a tekintély megszerzése és megtartása, de nem minden áron. Törekedjünk az egyenrangú kapcsolatra gyermekünkkel, viszont ne hagyjuk, hogy ő szabja meg a feltételeket. Igenis, legyen nálunk a gyeplő, érezze, hogy otthon a szülő a főnök.

· "Ne javíts ki mások előtt."

Egy serdülőnek nagyon fontos a társak véleménye és elfogadása. Azt mindenképp cikinek tartják, ha leleplezik hibájukat társaságban. De gondoljunk csak bele, ki szereti, ha tévedésére hívják fel a figyelmét mások előtt?

· "Ne hitesd el, hogy a hibáim bűnök."

A lelkiismeret furdalás keltése nem jó stratégia. Tévedni emberi dolog, tartja a mondás. Mi sem vagyunk tévedhetetlenek, akkor ezt hogyan várnánk el a kamasz gyermekünktől?

· "Hagyd, hogy a hibáim következményeit én vonjam le."

· "Ne keseredj el, ha azt mondom, utállak."

"Nem gondolom komolyan, csak a pillanatnyi indulat beszél belőlem. Valójában az ellenkezőjét érzem, csak szeretnék leválni rólatok."  - gondolja ezt a kamasz.

· "Ne vedd komolyan apró betegségeimet, azok csak figyelem felkeltések."

A gyerek tünete egy jelzés, hogy valami nem jó működik a családban. Ezzel akarja felhívni a figyelmet az adott problémára, elakadásra. Ha beindul a változás a családi rendszer szintjén, akkor a tünet is megszűnik.

· "Ne szekálj, mert előbb-utóbb süketséget kell tettetnem."

Ez a szelektív hallás jelensége: "Csak azt hallom meg, amire figyelni szeretnék. Ha nem érdekel, elengedem a fülem mellett." Ezt spóroljuk meg, hagyjunk kis írásos üzeneteket, hogy legyen ideje elgondolkodni kérésünkön, és később megtenni azt.

· "Ne figyelmeztess folyton, hogy még nem tudom magam úgy kifejezni, mint ahogy szeretném."

Gyermekünk kevesebb élettapasztalattal rendelkezik, mint mi, ezért hagyjuk, hadd fedezze fel önmaga a dolgokat olyan tempóban, ami a személyiségéhez passzol. Ebben nem szabad sürgetni!

· "Ne küldj el a kérdéseimmel."

Mivel kíváncsi és szeretné megismerni a körülötte lévő világot, ne becsüljük le őt és kérdéseit. Szeretne többet tudni a való életről, segítsük őt ebben türelmes, őszinte válaszainkkal. Tekintsünk magunkra egy bölcs tanárként, aki az életszeretetet akarja megtanítani saját gyermekének.

· "Légy következetes, ez a jó mindkettőnknek."

Ha kellően szigorúan fogjuk, így megtanulja a határokat, és mi is kiszámíthatóbbak leszünk számára, hogy az igen az tényleg igen, a nem pedig tényleg nemet jelent. Az egyenes viselkedés követhetőbb a serdülő számára, mint a csapongó, meggondolatlan tett.

· "Félelmeim valóságosak, ne ints le, próbáld megérteni őket."

Nem szabad elbagatellizálni az őt bántó érzéseket! Fontos, hogy vegyük komolyan a számára stresszes, szorongást okozó helyzeteket, és erősítsük meg önbizalmát azáltal, hogy kifejezzük, mi hiszünk és bízunk benne.

· "Ne gondold, hogy tévedhetetlen, tökéletes vagy, ez sokkol, idegesít engem."

Mint már fentebb említettem mi sem vagyunk hiba nélküliek, és ezt ne is akarjuk elhitetni gyermekünkkel, hiszen érzi ő, ha valami sántít. Ezáltal csalódhat bennünk, és az elveszített bizalmat pedig nagyon nehéz visszaszerezni!

· "Ne hidd, hogy méltóságodon aluli a bocsánatkérés."

A "ne haragudj", "bocsáss meg" szavak, mintha hiányoznának a szótárunkból, ritkábban alkalmazzuk őket, mint ahányszor kellene. Nem gyengeség beismerni, ha tévedtünk vagy megbántottuk a másikat. De legyen ez egy őszinte megbánás, hogy érezze a fiatal, tényleg számít nekünk személye és testi-lelki nyugalma.

· "Szeretek kísérletezni, ne gátolj meg ebben."

Hagyjuk, hadd bontakozzon ki gyermekünkben a kíváncsi kutató hajlam. Önállóan fedezze fel a világot, viszont érezze azt is, hogy ott vagyunk mellette, ha elakad valamiben.

· "Gyorsan növök, próbálj meg lépést tartani velem."

· "Vigyázz magadra, egészségedre, szükségem van rád."

A legfontosabb, hogy mindig érezze a serdülő, mellette állunk stabilan, hiszen mi vagyunk a példaképei, egyelőre még mi gondoskodunk róla. Lássa, hogy erősek vagyunk, nem zuhanunk össze egy náthától. Viszont az nem szerencsés, ha megjátsszuk, hogy minden rendben, amikor tényleg rosszul érezzük magunkat. Mi is merjünk segítséget kérni, nem szégyen az, ha olykor tanácstalanok vagyunk.

Ezzel lezárul a komisz kamasz témánk. Remélem tudtam hasznos ötletekkel szolgálni, hogyan kezeljük a tinédzser korban lévő gyermekünket. Kívánok egy jól megélt tinikort Nektek! Hisz nem csak a húszéveseké a világ...

Husvéti Noémi